4.rész~

"Találkozzunk ma négykor a parkban, a szokásos helyen.Szeretlek♥

                                                                                                                     KiBum"
Ez állt az üzenetben.Sikerült újra összezavarodnom.Szeret?Vörös rózsa?Ennek a fiúnak elment az esze.Komolyan nem értem.De talán ha elmegyek, akkor megértem.Muszáj megtudnom, mi folyik itt.Ez egyre ijesztőbb.

Még egy órám volt a megírt időpontig.Ötletem sem volt, mivel üthetném el, ezért felhívtam Tiffany-t, hogy nem lenne-e kedve átjönni kicsit beszélgetni.A lány rögtön igent mondott.

-Szia!-lépett be a nappaliba.

-Szia.-mosolyodtam el.

-Figyelj...meg kellene beszélnünk ezt a KiBumos dolgot.Ami történt.-ült le a kanapéra.

-Mégis mire gondolsz?-tettettem a hülyét.

-Arra, hogy teljesen padlón vagy emiatt a fiú miatt.Kérlek mondd el, mi történt, amikor ideértünk!Hisz' bennem megbízhatsz.-próbálkozott.

-Stephanie nem történt semmi!Komolyan...-hunytam le a szemem.

-De én tudom, hogy valami történt, amiről nem akarsz beszélni!Key is olyan idegesen ment el.Rátok sem ismerni az esküvő óta!Most akkor mi van veletek?-emelte fel a hangját.

-Ne erőszakoskodj, kérlek!Egyszerűen...én sem tudom.-ráztam meg a fejem könnyes szemekkel.-Olyan furcsa mostanában.-sírtam, mire barátnőm megölelt.

-Ha elmondod, talán tudnék segíteni.-simogatta a hajam.

-Miyoung, nem nem tudsz!-így csak akkor szólítottam, ha már tényleg kiakasztott.-Kérlek, felejtsük el, nem mondhatom el, és kész!-toltam el magamtól.

-Hát jó...ha nem, hát nem.De így nem tudok segíteni.-sóhajtotta, és rám se nézett.A telefonja csipogni kezdett.-Mennem kell.Taeyeon valamit akarhat.Szia.-ment el.

Zokogva hasaltam végig a fekete bőrkanapén.Ügyesen megbántottam a legjobb barátnőmet is, aki csak segíteni akart.Álomba sírtam magam....

...arra keltem fel, hogy valaki dörömböl az ajtón.Rápillantottam az órára, ami fél hatot mutatott.Elkéstem.A bejárathoz futottam, majd kinyitottam.

-Miért nem jöttél el?-sétált be a nappaliba Key.

-Én...én csak elaludtam.-csuklott el a hangom.Most már tartottam tőle.

-Hát persze...-nevetett kínosan.-Talán félsz tőlem, ezért nem jöttél el?Nem kaptad meg a virágot, az üzenetet?Vagy netalán annyira nem méltatsz, hogy találkozz velem?Ha?!-készült megütni, ám ekkor Tiff hangja süvített végig a szobán

-Kim KiBum, meg ne merd ütni, hallod?!-termett mellettem.

-Steph kérlek menj innen.-gyűltek könnyek a szemeimbe.-Nem szeretném, ha bajod esne.

-Mi?!-hökkent meg.

-Majd én elintézem.Kérlek, menj...-hunytam le a szemem.

-De hát...-próbálkozott.

-Kérlek!-könyörögtem neki.

-Nem hagylak itt vele.Az előbb majdnem megütött!Ha nem vagyok itt, meg is teszi!És te ezt csak úgy tűrnéd?-nézett mélyen a szemembe, mire én némán lehajtottam a fejem.-Már többször is megtörtént, igaz?...-kérdezte halkan.-Nem ez az első alkalom, hogy meg akar ütni.-vonta le a következtetést.

-Ha tényleg a legjobb barátnőm vagy, akkor most teljesíted a kérésem.Menj el.És ne szólj erről senkinek.-suttogtam.Féltem, hogy Key őt is bántani fogja.

-Hogy hagyhatnálak itt vele?!Nem!Pár hete még mosolyogva köszöntem volna el tőletek, és kétség nélkül ráhagytalak volna, de nem!Most már nem.Azóta sok dolog megváltozott, értsd meg, hogy féltelek!-próbált észhez téríteni a lány, de én csak lemondóan sóhajtottam.

-Rendben, Tiffany.Ha te nem mész, akkor mi megyünk.-kapta el a csuklóm KiBum, és a kijárat felé kezdett húzni...

3.rész~

Elhatároztam, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni.Ő életem szerelme, és nem fog csak úgy elhajtani előttem.Valami magyarázatnak lennie kell erre.
Gyorsan átöltöztem, rendbe szedtem magam, egy kézitáskába mindent belehánytam, majd letrappoltam a lépcsőn.Az ajtót kulcsra zártam, miután kiléptem rajta, majd visszatettem rejtekhelyére a kulcsot.
Eldöntöttem, hogy felkeresem KiBumot.Mi van, ha az egész csak egy félreértés volt?Bár ennek nem nagy a valószínűsége.Vagy...tényleg nem tudom.
Amikor kiléptem a kapun valaki nekem jött.Egyensúlyomat elvesztettem, és a földre kerültem.Az ismeretlen-akit még nem volt módon szemügyre venni-a földön kezdett el húzni vissza, a lakásom felé.
-Hé!-szóltam rá, és felnéztem.-Key...-hűlt meg bennem a vér.
A fiú arcán eddig még általam nem tapasztalt arckifejezés ült.Valamiféle dühnek, vagy gyűlöletnek nevezném.
Egyenesen a bejárati ajtóig 'vonszolt', aztán előhalászta a kulcsom-hisz' oly jól ismert már- majd belökött az ajtón.
-Te...te mit keresel itt?-kérdeztem riadtan.
-Sica teljesen kiborult.Nem szólsz hozzá...
-És nem is fogok.-vágtam le magam a kanapéra.
-Dehogynem!Nem fog szenvedni miattad.-mondta rideg arccal.Szavai égettek.
-Most komolyan, mi a franc ütött beléd?!Akkor miért kérdted meg a kezem?Ha őt szereted?Ha??Miért nem az ő kezét kérdted meg?-álltam fel az idegességtől remegve.
A fiú mereven bámult, majd szenvedélyesen megcsókolt.Hiányzott.Hiányzott Ő, a érintése, a hangja, a csókjai, és olyat tettem, amit nem kellett volna...visszacsókoltam.Ezután szabad volt az útja.Azt tehette velem, amit akart.Mert ha VELE elvesztettem a fejem, az sosem volt jó.De most nem használta ki a helyzetet...egyszerűen csak ennyit mondott:
-Ha nem békülsz ki vele, megkeserülöd.Nem hiszed el, de majd meglátod.Mi a válaszod?-szorított a falhoz.
-Chh.Nem.-néztem rá lesajnálón, majd el akartam menni, de ő felpofozott, majd újra feltette a kérdést.
-Megint megkérdezem.Most mi a válaszod?Hm?-nyomott egyre jobban a falnak.
-KiBum ez fááj!-ordítottam, mire enyhített szorításán.-Te nem vagy normális!-rogytam a földre sírva.
Ekkor nyitottak be a bandatársaim.
-Hát ti?-kérdezte megszeppenve Sunny.
-Én épp menni készültem.-mondta Key, de még visszafordult.-Ha bárkinek mondani mersz bármit is, megkeserülöd, világos?-sziszegte.
Félve bólintottam, majd a fiú távozott.
-Hyoyeon, mi történt?-ült le mellém Yuri.
-Semmi.Mi csak...mi csak beszélgettünk.-töröltem meg a szemem, aztán felálltam.
-Azt látom, hogy csak beszélgettetek.-motyogta Yoona.
-Ne szólj bele, jó?!-vetettem neki oda, majd elmentem a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam.
-Hyo, beszélhetnénk?-kérdezte Jessica óvatosan, amikor a nappaliba értem.
-Nem.Takarodj a házamból, látni sem akarlak!-mutattam az ajtóra.
A lány dühtől tajtékozva és megszégyenülve csapta be maga után az ajtót.
-Dongsaeng..mi történt?-simította meg a vállam Steph.
-Semmi.-eresztettem felé egy halvány mosolyt.-Hogy hogy átjöttetek?
-Jonghyun és Soo elmentek nászútra, tele van velük a sajtó, meg az egész média erről beszél.Minden csatornán ez folyik.És...rólad, meg Keyről is esett szó.A főnök sajtótájékoztatót hívott össze tisztázni a dolgokat.-magyarázta Seohyun.
-Mikor lesz?-sóhajtottam.
-Holnap reggel fél tízkor.-mondta.-Arra gondoltunk, hogy most elmehetnénk egy kicsit shoppingolni.Hátha jó kedvre derítene.
-Aranyosak vagytok.-mosolyogtam.-Egy öt perc, és mehetünk.-szaladtam fel a szobámba.
Rendbe szedtem magam, majd elindultunk a csajokkal...
...hazaérve előhalásztam a szokásos helyről a kulcsot, majd beléptem a házba.A nappali asztalán egy csokor vörös rózsa volt...és egy üzenet a feladótól.