Gyorsan átöltöztem, rendbe szedtem magam, egy kézitáskába mindent belehánytam, majd letrappoltam a lépcsőn.Az ajtót kulcsra zártam, miután kiléptem rajta, majd visszatettem rejtekhelyére a kulcsot.
Eldöntöttem, hogy felkeresem KiBumot.Mi van, ha az egész csak egy félreértés volt?Bár ennek nem nagy a valószínűsége.Vagy...tényleg nem tudom.
Amikor kiléptem a kapun valaki nekem jött.Egyensúlyomat elvesztettem, és a földre kerültem.Az ismeretlen-akit még nem volt módon szemügyre venni-a földön kezdett el húzni vissza, a lakásom felé.
-Hé!-szóltam rá, és felnéztem.-Key...-hűlt meg bennem a vér.
A fiú arcán eddig még általam nem tapasztalt arckifejezés ült.Valamiféle dühnek, vagy gyűlöletnek nevezném.
Egyenesen a bejárati ajtóig 'vonszolt', aztán előhalászta a kulcsom-hisz' oly jól ismert már- majd belökött az ajtón.
-Te...te mit keresel itt?-kérdeztem riadtan.
-Sica teljesen kiborult.Nem szólsz hozzá...
-És nem is fogok.-vágtam le magam a kanapéra.
-Dehogynem!Nem fog szenvedni miattad.-mondta rideg arccal.Szavai égettek.
-Most komolyan, mi a franc ütött beléd?!Akkor miért kérdted meg a kezem?Ha őt szereted?Ha??Miért nem az ő kezét kérdted meg?-álltam fel az idegességtől remegve.
A fiú mereven bámult, majd szenvedélyesen megcsókolt.Hiányzott.Hiányzott Ő, a érintése, a hangja, a csókjai, és olyat tettem, amit nem kellett volna...visszacsókoltam.Ezután szabad volt az útja.Azt tehette velem, amit akart.Mert ha VELE elvesztettem a fejem, az sosem volt jó.De most nem használta ki a helyzetet...egyszerűen csak ennyit mondott:
-Ha nem békülsz ki vele, megkeserülöd.Nem hiszed el, de majd meglátod.Mi a válaszod?-szorított a falhoz.
-Chh.Nem.-néztem rá lesajnálón, majd el akartam menni, de ő felpofozott, majd újra feltette a kérdést.
-Megint megkérdezem.Most mi a válaszod?Hm?-nyomott egyre jobban a falnak.
-KiBum ez fááj!-ordítottam, mire enyhített szorításán.-Te nem vagy normális!-rogytam a földre sírva.
Ekkor nyitottak be a bandatársaim.
-Hát ti?-kérdezte megszeppenve Sunny.
-Én épp menni készültem.-mondta Key, de még visszafordult.-Ha bárkinek mondani mersz bármit is, megkeserülöd, világos?-sziszegte.
Félve bólintottam, majd a fiú távozott.
-Hyoyeon, mi történt?-ült le mellém Yuri.
-Semmi.Mi csak...mi csak beszélgettünk.-töröltem meg a szemem, aztán felálltam.
-Azt látom, hogy csak beszélgettetek.-motyogta Yoona.
-Ne szólj bele, jó?!-vetettem neki oda, majd elmentem a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam.
-Hyo, beszélhetnénk?-kérdezte Jessica óvatosan, amikor a nappaliba értem.
-Nem.Takarodj a házamból, látni sem akarlak!-mutattam az ajtóra.
A lány dühtől tajtékozva és megszégyenülve csapta be maga után az ajtót.
-Dongsaeng..mi történt?-simította meg a vállam Steph.
-Semmi.-eresztettem felé egy halvány mosolyt.-Hogy hogy átjöttetek?
-Jonghyun és Soo elmentek nászútra, tele van velük a sajtó, meg az egész média erről beszél.Minden csatornán ez folyik.És...rólad, meg Keyről is esett szó.A főnök sajtótájékoztatót hívott össze tisztázni a dolgokat.-magyarázta Seohyun.
-Mikor lesz?-sóhajtottam.
-Holnap reggel fél tízkor.-mondta.-Arra gondoltunk, hogy most elmehetnénk egy kicsit shoppingolni.Hátha jó kedvre derítene.
-Aranyosak vagytok.-mosolyogtam.-Egy öt perc, és mehetünk.-szaladtam fel a szobámba.
Rendbe szedtem magam, majd elindultunk a csajokkal...
...hazaérve előhalásztam a szokásos helyről a kulcsot, majd beléptem a házba.A nappali asztalán egy csokor vörös rózsa volt...és egy üzenet a feladótól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése