2.rész~

Nem olyasmire gondolok én, hogy lefeküdtek, de talán ha később érek oda, még az is megtörténik.Csókolóztak.Ez önmagában nem undorító, de ha az ember friss házas, azért nem biztos, hogy jó látni a még államilag nem hivatalos férjét egy másik nővel hetyegni.És én kibuktam.
-Ti normálisak vagytok?-kiabáltam hitetlenül.
Ijedten váltak szét.
-Jessica, hogy tehetted?!-ordítottam sírva.-KiBum, nem hiszem el...-ráztam a fejem keservesen.
-Ez...ne haragudj, ezt mi nem akartuk.-dadogott 'barátnőm'.
-Te csak hallgass!-vágtam pofon, mire Key arca megrándult.
-Hyoyeon, ez nem az, aminek látszik.-állt fel idegesen drága férjem, aki az előbb 'csalt meg' úgymond.
-Hát mi?!Micsoda?Mi ez, ha nem az, hogy már első nap, sőt...egy órája sincs, hogy összeházasodtunk, ti meg itt nyaljátok faljátok egymást?!-ordítoztam.
-Nagyon szépen megkérlek, hogy ne emeld fel a hangodat.-nyugtatott KiBum.-Ez véletlen történt meg.Az ital miatt történt biztos, amiatt vesztettem el az eszem.-vakargatta meg a tarkóját.
-Az ital miatt?!Az ital miatt?!-sipítoztam.-Key, egy csepp alkoholt sem ittál ma, mégis milyen ital miatt?-tért vissza a normál hangom.-Egész nap velem voltál, ne mondd már, hogy részeg vagy!Legalább ne hazudj!-sírtam.
-Hyo, hallod mi tényleg nem...-szólalt meg Sica.
-Te csak fogd be a szádat, jól van?!Nem kérdezett senki!-üvöltöttem, majd felpofoztam.
-Ebből elég, Hyoyeon gyere ki velem!-ragadta meg a csuklómat a fiú.
-Key, ne rángass, hagyj engem békén!-próbáltam szabadulni, de a fiú szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy vele tartsak.
-Na jó.Mire volt jó ez?-kérdezte, amikor kiértünk az öltözőből.
-Hagyj engem békén.-sóhajtottam.-És tudod mit?Menj a francba!-akartam elmenni, de a fiú visszarántott.
-Most befejezted!Hallod?!-ordította, és nekivágott a falnak.
-KiBum eressz, ez fáj!-sírtam.
Nem csak azért, mert fizikailag fájdalmat okozott nekem, hanem mert lélekben is összetiport.És nem volt részeg.Tudatosan, szándékosan bántott.És még az én boldogságom volt neki a legfontosabb.Hát persze.Csak volt.
-Kérlek!Mi van veled, mi ütött beléd?-hámoztam le rólam a kezeit.
-Még te kérdezed?!Te, aki az előbb pofozta fel a bandatársát?-vágott neki újra a falnak.
Az ütéstől a padlóra kerültem, és fájdalmasan felszisszentem.Key otthagyott, és...visszament Jessicához.
Komolyan nem értettem, mi van.Most..megkergült vagy mi?!Kisírt szemekkel siettem a mosdóba.Megmostam az arcomat, ami hiábavalónak bizonyult azután, hogy újra bőgni kezdtem.Bemásztam a mosdókagyló alá, összekuporodtam, kezeimet összefontam a térdem körül, és úgy sírtam.
-Hát te?Mi történt?-nézett velem ijedten farkasszemet leader unnie, majd felhúzott a földről.
Hüppögve meséltem el neki mindent.
-Ennek most teljesen elment az esze?-hitetlenkedett Taeyeon.-Biztos, hogy így történt?-fürkészett aggódva.
-Szerinted miért hazudnék?-ráztam a fejem.-Tessék, ha nem hiszed el...-húztam le a vállamról a ruhámat.
-Jézusom.-kapott a szájához unnie.-Nagyon fáj?-bámulta a kék-zöld foltos hátamat.
-Eléggé.-húztam vissza.-Haza akarok menni!-öleltem meg zokogva.
-Persze, valakivel hazamész.De én maradok, és beszélek KiBum fejével, meg hogy mi ütött belé.Biztos, hogy megkergült.Ő nem csinálna veled ilyet.Soha.Hisz te is jól tudod.-simogatta a vállamat.
-Mégis megtette.-suttogtam alig hallhatóan.
Ezután szó nélkül megkerestem Onewt.Ő volt az, akit a bátyámnak tekintettem, akiben mindig megbízhattam.Szerettem őt.Mármint úgy, mint egy testvért.Természetesen ő sem akarta elhinni, hogy Key ilyet tett.Amikor egyedül jött szembe velünk rögtön kérdőre is vonta.
-KiBum, mi volt ez?-tette csípőre a kezét, én meg megszeppenve álltam ott mellette, mintha én lennék a rossz, akinek most bűnhődnie kell, aki mindenért a hibás, a felelős.
-Mármint mi?-kérdezte Key, mintha semmiről sem tudna.
-Miért bántottad?És mi ez a Jessicás ügy?-JinKi egyre türelmetlenebb, és idegesebb volt.
-Nem értem, mire célzol.-miközben kiejtette ezeket a szavakat, KiBum végig a szemembe nézett.
-Te szemét disznó.-vágtam pofon, majd a parkoló felé indultam.
És Key nem jött utánam.Reakcója annyi volt, hogy kínosan felröhögött, majd elviharzott.Komolyan nem értem, mi ütött belé.Hogy mi történt...Jessica megmérgezte.Hülyén hangzik, de csak ez lehet a megoldás.Ez nem normális dolog.
Onew, Tiffany és Taemin hazakísértek.Steph-nél aludtam, akivel éjfélig beszélgettem arról, hogy milyen furcsák is a fiúk.Vagy csak Key.Na mindegy...
-Te érted ezt?-kérdeztem halkan.-Megkéri a kezem, Isten előtt összeházasodunk, és ezt teszi...pedig...pedig én hittem neki!Azt hittem, hogy szeret!Én...én nem értem.-kezdtem el megint sírni.
-Nyugodj meg.A fiúk...furcsák.Pillanatnyi elmezavar ez nála.-ölelt meg Tiff.-Holnapra minden tisztázódik, és ti együtt lesztek.Forever.Happy end.Ásó, kapa, nagyharang.-mosolygott biztatóan.
-Köszönöm.-mondtam.
...
Másnap reggel lehangoltam lépkedtem hazafelé.Kihalásztam a kulcsot a csatornából, ahová mindig el szoktam dugni, ha elmegyek valahová.Kinyitottam az ajtót, és beléptem rajta.
Fáradtan lépkedtem felfelé a lépcsőn, egyenesen be a szobámba.Mikor beléptem, rögtön belevetettem magam az ágyba.Ekkor eszembe jutott valami.Az ágy alól kihalásztam egy dobozt.A fényképeket kezdtem el nézegetni, amik benne voltak.
Az egyik képen megakadt a szemem.Egy boldog Key, és egy boldog Hyoyeon volt rajta...