4.rész~

"Találkozzunk ma négykor a parkban, a szokásos helyen.Szeretlek♥

                                                                                                                     KiBum"
Ez állt az üzenetben.Sikerült újra összezavarodnom.Szeret?Vörös rózsa?Ennek a fiúnak elment az esze.Komolyan nem értem.De talán ha elmegyek, akkor megértem.Muszáj megtudnom, mi folyik itt.Ez egyre ijesztőbb.

Még egy órám volt a megírt időpontig.Ötletem sem volt, mivel üthetném el, ezért felhívtam Tiffany-t, hogy nem lenne-e kedve átjönni kicsit beszélgetni.A lány rögtön igent mondott.

-Szia!-lépett be a nappaliba.

-Szia.-mosolyodtam el.

-Figyelj...meg kellene beszélnünk ezt a KiBumos dolgot.Ami történt.-ült le a kanapéra.

-Mégis mire gondolsz?-tettettem a hülyét.

-Arra, hogy teljesen padlón vagy emiatt a fiú miatt.Kérlek mondd el, mi történt, amikor ideértünk!Hisz' bennem megbízhatsz.-próbálkozott.

-Stephanie nem történt semmi!Komolyan...-hunytam le a szemem.

-De én tudom, hogy valami történt, amiről nem akarsz beszélni!Key is olyan idegesen ment el.Rátok sem ismerni az esküvő óta!Most akkor mi van veletek?-emelte fel a hangját.

-Ne erőszakoskodj, kérlek!Egyszerűen...én sem tudom.-ráztam meg a fejem könnyes szemekkel.-Olyan furcsa mostanában.-sírtam, mire barátnőm megölelt.

-Ha elmondod, talán tudnék segíteni.-simogatta a hajam.

-Miyoung, nem nem tudsz!-így csak akkor szólítottam, ha már tényleg kiakasztott.-Kérlek, felejtsük el, nem mondhatom el, és kész!-toltam el magamtól.

-Hát jó...ha nem, hát nem.De így nem tudok segíteni.-sóhajtotta, és rám se nézett.A telefonja csipogni kezdett.-Mennem kell.Taeyeon valamit akarhat.Szia.-ment el.

Zokogva hasaltam végig a fekete bőrkanapén.Ügyesen megbántottam a legjobb barátnőmet is, aki csak segíteni akart.Álomba sírtam magam....

...arra keltem fel, hogy valaki dörömböl az ajtón.Rápillantottam az órára, ami fél hatot mutatott.Elkéstem.A bejárathoz futottam, majd kinyitottam.

-Miért nem jöttél el?-sétált be a nappaliba Key.

-Én...én csak elaludtam.-csuklott el a hangom.Most már tartottam tőle.

-Hát persze...-nevetett kínosan.-Talán félsz tőlem, ezért nem jöttél el?Nem kaptad meg a virágot, az üzenetet?Vagy netalán annyira nem méltatsz, hogy találkozz velem?Ha?!-készült megütni, ám ekkor Tiff hangja süvített végig a szobán

-Kim KiBum, meg ne merd ütni, hallod?!-termett mellettem.

-Steph kérlek menj innen.-gyűltek könnyek a szemeimbe.-Nem szeretném, ha bajod esne.

-Mi?!-hökkent meg.

-Majd én elintézem.Kérlek, menj...-hunytam le a szemem.

-De hát...-próbálkozott.

-Kérlek!-könyörögtem neki.

-Nem hagylak itt vele.Az előbb majdnem megütött!Ha nem vagyok itt, meg is teszi!És te ezt csak úgy tűrnéd?-nézett mélyen a szemembe, mire én némán lehajtottam a fejem.-Már többször is megtörtént, igaz?...-kérdezte halkan.-Nem ez az első alkalom, hogy meg akar ütni.-vonta le a következtetést.

-Ha tényleg a legjobb barátnőm vagy, akkor most teljesíted a kérésem.Menj el.És ne szólj erről senkinek.-suttogtam.Féltem, hogy Key őt is bántani fogja.

-Hogy hagyhatnálak itt vele?!Nem!Pár hete még mosolyogva köszöntem volna el tőletek, és kétség nélkül ráhagytalak volna, de nem!Most már nem.Azóta sok dolog megváltozott, értsd meg, hogy féltelek!-próbált észhez téríteni a lány, de én csak lemondóan sóhajtottam.

-Rendben, Tiffany.Ha te nem mész, akkor mi megyünk.-kapta el a csuklóm KiBum, és a kijárat felé kezdett húzni...

3.rész~

Elhatároztam, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni.Ő életem szerelme, és nem fog csak úgy elhajtani előttem.Valami magyarázatnak lennie kell erre.
Gyorsan átöltöztem, rendbe szedtem magam, egy kézitáskába mindent belehánytam, majd letrappoltam a lépcsőn.Az ajtót kulcsra zártam, miután kiléptem rajta, majd visszatettem rejtekhelyére a kulcsot.
Eldöntöttem, hogy felkeresem KiBumot.Mi van, ha az egész csak egy félreértés volt?Bár ennek nem nagy a valószínűsége.Vagy...tényleg nem tudom.
Amikor kiléptem a kapun valaki nekem jött.Egyensúlyomat elvesztettem, és a földre kerültem.Az ismeretlen-akit még nem volt módon szemügyre venni-a földön kezdett el húzni vissza, a lakásom felé.
-Hé!-szóltam rá, és felnéztem.-Key...-hűlt meg bennem a vér.
A fiú arcán eddig még általam nem tapasztalt arckifejezés ült.Valamiféle dühnek, vagy gyűlöletnek nevezném.
Egyenesen a bejárati ajtóig 'vonszolt', aztán előhalászta a kulcsom-hisz' oly jól ismert már- majd belökött az ajtón.
-Te...te mit keresel itt?-kérdeztem riadtan.
-Sica teljesen kiborult.Nem szólsz hozzá...
-És nem is fogok.-vágtam le magam a kanapéra.
-Dehogynem!Nem fog szenvedni miattad.-mondta rideg arccal.Szavai égettek.
-Most komolyan, mi a franc ütött beléd?!Akkor miért kérdted meg a kezem?Ha őt szereted?Ha??Miért nem az ő kezét kérdted meg?-álltam fel az idegességtől remegve.
A fiú mereven bámult, majd szenvedélyesen megcsókolt.Hiányzott.Hiányzott Ő, a érintése, a hangja, a csókjai, és olyat tettem, amit nem kellett volna...visszacsókoltam.Ezután szabad volt az útja.Azt tehette velem, amit akart.Mert ha VELE elvesztettem a fejem, az sosem volt jó.De most nem használta ki a helyzetet...egyszerűen csak ennyit mondott:
-Ha nem békülsz ki vele, megkeserülöd.Nem hiszed el, de majd meglátod.Mi a válaszod?-szorított a falhoz.
-Chh.Nem.-néztem rá lesajnálón, majd el akartam menni, de ő felpofozott, majd újra feltette a kérdést.
-Megint megkérdezem.Most mi a válaszod?Hm?-nyomott egyre jobban a falnak.
-KiBum ez fááj!-ordítottam, mire enyhített szorításán.-Te nem vagy normális!-rogytam a földre sírva.
Ekkor nyitottak be a bandatársaim.
-Hát ti?-kérdezte megszeppenve Sunny.
-Én épp menni készültem.-mondta Key, de még visszafordult.-Ha bárkinek mondani mersz bármit is, megkeserülöd, világos?-sziszegte.
Félve bólintottam, majd a fiú távozott.
-Hyoyeon, mi történt?-ült le mellém Yuri.
-Semmi.Mi csak...mi csak beszélgettünk.-töröltem meg a szemem, aztán felálltam.
-Azt látom, hogy csak beszélgettetek.-motyogta Yoona.
-Ne szólj bele, jó?!-vetettem neki oda, majd elmentem a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam.
-Hyo, beszélhetnénk?-kérdezte Jessica óvatosan, amikor a nappaliba értem.
-Nem.Takarodj a házamból, látni sem akarlak!-mutattam az ajtóra.
A lány dühtől tajtékozva és megszégyenülve csapta be maga után az ajtót.
-Dongsaeng..mi történt?-simította meg a vállam Steph.
-Semmi.-eresztettem felé egy halvány mosolyt.-Hogy hogy átjöttetek?
-Jonghyun és Soo elmentek nászútra, tele van velük a sajtó, meg az egész média erről beszél.Minden csatornán ez folyik.És...rólad, meg Keyről is esett szó.A főnök sajtótájékoztatót hívott össze tisztázni a dolgokat.-magyarázta Seohyun.
-Mikor lesz?-sóhajtottam.
-Holnap reggel fél tízkor.-mondta.-Arra gondoltunk, hogy most elmehetnénk egy kicsit shoppingolni.Hátha jó kedvre derítene.
-Aranyosak vagytok.-mosolyogtam.-Egy öt perc, és mehetünk.-szaladtam fel a szobámba.
Rendbe szedtem magam, majd elindultunk a csajokkal...
...hazaérve előhalásztam a szokásos helyről a kulcsot, majd beléptem a házba.A nappali asztalán egy csokor vörös rózsa volt...és egy üzenet a feladótól.

2.rész~

Nem olyasmire gondolok én, hogy lefeküdtek, de talán ha később érek oda, még az is megtörténik.Csókolóztak.Ez önmagában nem undorító, de ha az ember friss házas, azért nem biztos, hogy jó látni a még államilag nem hivatalos férjét egy másik nővel hetyegni.És én kibuktam.
-Ti normálisak vagytok?-kiabáltam hitetlenül.
Ijedten váltak szét.
-Jessica, hogy tehetted?!-ordítottam sírva.-KiBum, nem hiszem el...-ráztam a fejem keservesen.
-Ez...ne haragudj, ezt mi nem akartuk.-dadogott 'barátnőm'.
-Te csak hallgass!-vágtam pofon, mire Key arca megrándult.
-Hyoyeon, ez nem az, aminek látszik.-állt fel idegesen drága férjem, aki az előbb 'csalt meg' úgymond.
-Hát mi?!Micsoda?Mi ez, ha nem az, hogy már első nap, sőt...egy órája sincs, hogy összeházasodtunk, ti meg itt nyaljátok faljátok egymást?!-ordítoztam.
-Nagyon szépen megkérlek, hogy ne emeld fel a hangodat.-nyugtatott KiBum.-Ez véletlen történt meg.Az ital miatt történt biztos, amiatt vesztettem el az eszem.-vakargatta meg a tarkóját.
-Az ital miatt?!Az ital miatt?!-sipítoztam.-Key, egy csepp alkoholt sem ittál ma, mégis milyen ital miatt?-tért vissza a normál hangom.-Egész nap velem voltál, ne mondd már, hogy részeg vagy!Legalább ne hazudj!-sírtam.
-Hyo, hallod mi tényleg nem...-szólalt meg Sica.
-Te csak fogd be a szádat, jól van?!Nem kérdezett senki!-üvöltöttem, majd felpofoztam.
-Ebből elég, Hyoyeon gyere ki velem!-ragadta meg a csuklómat a fiú.
-Key, ne rángass, hagyj engem békén!-próbáltam szabadulni, de a fiú szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy vele tartsak.
-Na jó.Mire volt jó ez?-kérdezte, amikor kiértünk az öltözőből.
-Hagyj engem békén.-sóhajtottam.-És tudod mit?Menj a francba!-akartam elmenni, de a fiú visszarántott.
-Most befejezted!Hallod?!-ordította, és nekivágott a falnak.
-KiBum eressz, ez fáj!-sírtam.
Nem csak azért, mert fizikailag fájdalmat okozott nekem, hanem mert lélekben is összetiport.És nem volt részeg.Tudatosan, szándékosan bántott.És még az én boldogságom volt neki a legfontosabb.Hát persze.Csak volt.
-Kérlek!Mi van veled, mi ütött beléd?-hámoztam le rólam a kezeit.
-Még te kérdezed?!Te, aki az előbb pofozta fel a bandatársát?-vágott neki újra a falnak.
Az ütéstől a padlóra kerültem, és fájdalmasan felszisszentem.Key otthagyott, és...visszament Jessicához.
Komolyan nem értettem, mi van.Most..megkergült vagy mi?!Kisírt szemekkel siettem a mosdóba.Megmostam az arcomat, ami hiábavalónak bizonyult azután, hogy újra bőgni kezdtem.Bemásztam a mosdókagyló alá, összekuporodtam, kezeimet összefontam a térdem körül, és úgy sírtam.
-Hát te?Mi történt?-nézett velem ijedten farkasszemet leader unnie, majd felhúzott a földről.
Hüppögve meséltem el neki mindent.
-Ennek most teljesen elment az esze?-hitetlenkedett Taeyeon.-Biztos, hogy így történt?-fürkészett aggódva.
-Szerinted miért hazudnék?-ráztam a fejem.-Tessék, ha nem hiszed el...-húztam le a vállamról a ruhámat.
-Jézusom.-kapott a szájához unnie.-Nagyon fáj?-bámulta a kék-zöld foltos hátamat.
-Eléggé.-húztam vissza.-Haza akarok menni!-öleltem meg zokogva.
-Persze, valakivel hazamész.De én maradok, és beszélek KiBum fejével, meg hogy mi ütött belé.Biztos, hogy megkergült.Ő nem csinálna veled ilyet.Soha.Hisz te is jól tudod.-simogatta a vállamat.
-Mégis megtette.-suttogtam alig hallhatóan.
Ezután szó nélkül megkerestem Onewt.Ő volt az, akit a bátyámnak tekintettem, akiben mindig megbízhattam.Szerettem őt.Mármint úgy, mint egy testvért.Természetesen ő sem akarta elhinni, hogy Key ilyet tett.Amikor egyedül jött szembe velünk rögtön kérdőre is vonta.
-KiBum, mi volt ez?-tette csípőre a kezét, én meg megszeppenve álltam ott mellette, mintha én lennék a rossz, akinek most bűnhődnie kell, aki mindenért a hibás, a felelős.
-Mármint mi?-kérdezte Key, mintha semmiről sem tudna.
-Miért bántottad?És mi ez a Jessicás ügy?-JinKi egyre türelmetlenebb, és idegesebb volt.
-Nem értem, mire célzol.-miközben kiejtette ezeket a szavakat, KiBum végig a szemembe nézett.
-Te szemét disznó.-vágtam pofon, majd a parkoló felé indultam.
És Key nem jött utánam.Reakcója annyi volt, hogy kínosan felröhögött, majd elviharzott.Komolyan nem értem, mi ütött belé.Hogy mi történt...Jessica megmérgezte.Hülyén hangzik, de csak ez lehet a megoldás.Ez nem normális dolog.
Onew, Tiffany és Taemin hazakísértek.Steph-nél aludtam, akivel éjfélig beszélgettem arról, hogy milyen furcsák is a fiúk.Vagy csak Key.Na mindegy...
-Te érted ezt?-kérdeztem halkan.-Megkéri a kezem, Isten előtt összeházasodunk, és ezt teszi...pedig...pedig én hittem neki!Azt hittem, hogy szeret!Én...én nem értem.-kezdtem el megint sírni.
-Nyugodj meg.A fiúk...furcsák.Pillanatnyi elmezavar ez nála.-ölelt meg Tiff.-Holnapra minden tisztázódik, és ti együtt lesztek.Forever.Happy end.Ásó, kapa, nagyharang.-mosolygott biztatóan.
-Köszönöm.-mondtam.
...
Másnap reggel lehangoltam lépkedtem hazafelé.Kihalásztam a kulcsot a csatornából, ahová mindig el szoktam dugni, ha elmegyek valahová.Kinyitottam az ajtót, és beléptem rajta.
Fáradtan lépkedtem felfelé a lépcsőn, egyenesen be a szobámba.Mikor beléptem, rögtön belevetettem magam az ágyba.Ekkor eszembe jutott valami.Az ágy alól kihalásztam egy dobozt.A fényképeket kezdtem el nézegetni, amik benne voltak.
Az egyik képen megakadt a szemem.Egy boldog Key, és egy boldog Hyoyeon volt rajta...

1.rész~

JongHyun fekete öltönyben, és krémszínű nyakkendőben, már az oltár előtt.Sooyoung most lépked be könnyedén a templom bejáratán, gyönyörű,  fehér menyasszonyi ruhában.Mindenki izgul.A SNSD természetesen koszorúslányok tömkelege, akik padlizsán lila ruhában feszítenek, és szorítanak csapattársukért, egyben barátnőjükért.Az orgona mellett Taemin foglalt helyett.Jongie fülig érő vigyorral a száján várja menyasszonyát, aki félénken lépked apja oldalán.Az 'örömapa' átadja lányát a fiúnak, aki biztatóan rámosolyog, majd a pap felé fordul, és bólint egyet.

-Kedves hívek.Azért gyűltünk ma itt össze...-kezdi el beszédét a lelkész.

-Nem kellene nekünk is összeházasodni?-súgja nekem Key.

-De.-kuncogtam, majd újra az esketőt figyeltem.

KiBum az öltönye zsebéből előhalászott egy kis dobozt, majd elém lépett.Kikerekedett szemekkel néztem rá, amikor ráeszméltem, hogy mit is akar valójában.Ez a fiú komolyan gondolta.De én nem.Vagy...készen állok már rá?Vajon menni fog a feleség szerep?

-Te nem vagy normális.-mondtam alig hallhatóan.

A fiú arcára egy félmosoly ült ki, amit én úgy imádtam.Szeretem ezt az embert.

-Elnézést, dupla esküvő lesz.-szakította félbe JongHyun a papot, még az eskütétel előtt.

-Te sem vagy normális.-sziszegtem neki, miközben KiBum az oltár felé húzott.Sooyoung biztatóan rám mosolygott, majd újra a papra figyelt.

Mindent együtt csináltunk.Az eskütételt, a gyűrűfelhúzást és az utána járó csókot is.És én úgy éreztem, hogy ezt a napot, már semmi nem ronthatja el.Ez egy gyönyörű nap, mely meghatározza az ezután következő leélendő életemet.Imádtam ezt a napot.

Az egyházi esküvő után átmentünk a lakodalom helyszínére.Egy nagy sportstadiont foglaltunk le erre az alkalomra.

-Hallod, ez most hogy van akkor?-siettek mellém a lányok.

-Hát...nem tudom.-vontam vállat.-Key!-futottam barátom után.

-Drága feleségem!-csókolt meg.

-De..most akkor ez hogy van?-néztem rá furán.

-Hyoyeon, hogy lenne?-kacagott mézédesen.

-Hát...úgy értem...na jó, mindegy, örülök, hogy megtörtént.-egyeztem bele.-De...hivatalosan még nem vagyunk házasok.A házasságkötő nő még nem adott össze minket.

-Isten igen, és ez a lényeg, nem?Isten nagyobb, mint az állam.-kulcsolta össze kezeinket, miközben a stadion felé haladtunk.

-De nem vagyunk hivatalosan is házasok.Én hivatalosan szeretnék a feleséged lenni.-szomorkodtam.

-Rendben, akkor ha nagyon szeretnéd, holnap kérünk egy időpontot, rendben?-nézett rám.-Nem érdekel, hogy egy hónap is akár, a fontos, hogy boldog légy.-nézett mélyen a szemeimbe.

-Köszönöm.-öleltem meg, majd nyomtam egy puszit az arcára.

Isten előtt már egy pár vagyunk...

...a stadionban már minden el volt készítve.Két széket vittünk az örömapa, örömanya, feleség és férj asztalához, hogy mi is elfoglalhassuk 'méltó' helyünket.

Bűntudat fogott el, ha arra gondoltam, hogy az én 'örömanyám' és 'örömapám' nem lehet itt.Mert ez nem volt tervben...

-Mi a baj, kincsem?-nézett rám aggódóan KiBum.Imád becézgetni.Édes.

-Tudod...csak annyi, hogy nincsen itt az édesapám, és édesanyám.Csak ennyi.Semmi más.-arcomra egy szomorú mosoly ült ki.

Ekkor a stadion bejáratától egy ismerős hang csengett fel.

-Utat az örömanyának, és az örömapának!-siettek felém a szüleim.

-Ez te voltál?-néztem könnyes szemekkel a 'férjemre'.

-Mindennél fontosabb az, hogy boldog légy.-csókolt meg.

-Anya!-öleltem meg azt, aki tényleg mindennél fontosabb számomra.A lelki támaszom.A barátnőm.A segítőm.Az őrangyalom.Az édesanyám.

-Kincsem, ez most hogy van?-mosolygott.

-Nem tudom, nem tudom én sem.-törölgettem a szemem.Örömkönnyek szöktek a szemembe, emiatt a nap miatt.Emiatt a gyönyörű nap miatt.

A szüleimnek semmi ellenvetése nem volt ez ellen az egész ellen.Szerették Key-t, és tudták, hogy nekem Ő az igazi.Elfogadták őt, és örültek, hogy végre elhatároztuk magunkat.

Lassan mindenki a helyére került, KiBum szülei is megérkeztek, négy új szék került ahhoz a bizonyos asztalhoz.Csendesedni kezdtünk, és a vőfély szavalatai mellett az asztalokra kerültek a finomabbnál finomabb ételek.

-Soo.-suttogtam.-Ne haragudjatok, hogy ez így most közbe jött.Kifizetünk mi is mindent, a ránk eső részből.

-Ne viccelj már, örülünk, hogy boldogak vagytok.-mondta barátnőm helyett JongHyun.-Sok boldogságot!-nevetett.

-Sok boldogságot!-viszonoztam fülig érő szájjal.

-Csókot, csókot!-kiabálta egyszerre a vendégsereg, miközben kanalaikkal a tányért ütögették.

Mivel mind a négyen úgy gondoltuk, hogy senkire sem vonatkozik konkrétan, ezért ezt is együtt csináltuk.Úgy értem egyszerre.Én meg Key, Soo meg Jongie.

A vacsora elfogyasztása után jöhetett az igazi lakodalom.Megindult a zene, és egyre többen vették célba a táncparkettet.

-Ugye keringőzöl velem?-állt fel KiBum, majd a csillogó szemeivel megigézett.Nem tudom, hogyan csinálja, de mindig beválik.

-Hát persze.-bólintottam.Sooyoung és JongHyun is követte példánkat.Mindenki leült a helyére, Taemin újra a zongora mögött helyezkedett el, és egy gyönyörű, lassú számot kezdett el játszani.Sokan videóztak vagy fényképeztek, a sajtó viszont kint maradt.Úgy kell nekik.

A tánc végén hangos taps hangzott fel, ami bár megszokott volt, most mégis a felhők között éreztem magam.Újra a népiesebb, vagy a táncolhatóbb zenék kerültek sorra, így egyértelműen következett a menyasszonytánc.Az emberek felsorakoztak, és pénzért megtáncoltattak először engem, majd Soot.Minho kaján vigyorral a száján közeledett felém.Tudtam, mi történik ezután.Felkapott az ölébe, majd 'viszik a menyasszonyt' kiáltással kiszaladt velem a friss levegőre.Onew ugyanezt tette Soo-val.Valami kis faház szerűséghez vittek minket.
-Ti normálisok vagytok?-kérdeztem vigyorogva, amikor bent a házban letettek minket.
-Nem.Nyugi, a férjeknek meg kell találni titeket, ennyi az egész.-mosolygott Minho.
A lányok is mind ott voltak.Vagyis majdnem...Sica nem volt sehol.Ennek nem is tulajdonítottam olyan nagy szerepet, inkább boldogan beszélgettem úgy mindenről a csajokkal.És vártam a drága államilag még nem hivatalos férjemet, aki...nem jött.Azután sem, miután JongHyun 10 perc után ránk talált.
-Soo!-csókolta meg szenvedélyesen kis feleségét.
-JongHyun, KiBum?-kérdeztem szomorúan.
-Ne haragudj, de nem tudom.Nem is láttam.-csóválta a fejét a fiú.
-Ó.Azért köszi.-mondtam lehangoltan.
-Ne szomorkodj, biztos mindjárt jön.-simogatta meg a vállam Seohyun.
Viszont amikor már egy fél órája nem 'talált meg' Key, kezdtem aggódni.
-Taemin most telefonált, hogy a vendégek türelmetlenek.Hyoyeon sajnálom, de mennünk kell.-nézett rám gondterhelten Onew.
-Semmi baj.Menjünk.-sóhajtottam.-Bevallom, jól esett volna, ha KiBum utánam jön.De nem tette...hagyjuk az egészet, nem ér ennyit.Biztos valami közbejött, vagy..vagy tényleg nem tudom.-panaszkodtam Tiffany-nak.
-Biztos van valami nyomós oka rá.-nyugtatott mosolyogva Steph.
-Aha, biztos.-bólogattam.
A stadionba érve rögtön Key keresésére indultam.Megtaláltam őt egy öltözőben.Társaságban.Ugyanis nem volt egyedül.Sicával volt.És amit csináltak...undorító volt.