4.rész~

"Találkozzunk ma négykor a parkban, a szokásos helyen.Szeretlek♥

                                                                                                                     KiBum"
Ez állt az üzenetben.Sikerült újra összezavarodnom.Szeret?Vörös rózsa?Ennek a fiúnak elment az esze.Komolyan nem értem.De talán ha elmegyek, akkor megértem.Muszáj megtudnom, mi folyik itt.Ez egyre ijesztőbb.

Még egy órám volt a megírt időpontig.Ötletem sem volt, mivel üthetném el, ezért felhívtam Tiffany-t, hogy nem lenne-e kedve átjönni kicsit beszélgetni.A lány rögtön igent mondott.

-Szia!-lépett be a nappaliba.

-Szia.-mosolyodtam el.

-Figyelj...meg kellene beszélnünk ezt a KiBumos dolgot.Ami történt.-ült le a kanapéra.

-Mégis mire gondolsz?-tettettem a hülyét.

-Arra, hogy teljesen padlón vagy emiatt a fiú miatt.Kérlek mondd el, mi történt, amikor ideértünk!Hisz' bennem megbízhatsz.-próbálkozott.

-Stephanie nem történt semmi!Komolyan...-hunytam le a szemem.

-De én tudom, hogy valami történt, amiről nem akarsz beszélni!Key is olyan idegesen ment el.Rátok sem ismerni az esküvő óta!Most akkor mi van veletek?-emelte fel a hangját.

-Ne erőszakoskodj, kérlek!Egyszerűen...én sem tudom.-ráztam meg a fejem könnyes szemekkel.-Olyan furcsa mostanában.-sírtam, mire barátnőm megölelt.

-Ha elmondod, talán tudnék segíteni.-simogatta a hajam.

-Miyoung, nem nem tudsz!-így csak akkor szólítottam, ha már tényleg kiakasztott.-Kérlek, felejtsük el, nem mondhatom el, és kész!-toltam el magamtól.

-Hát jó...ha nem, hát nem.De így nem tudok segíteni.-sóhajtotta, és rám se nézett.A telefonja csipogni kezdett.-Mennem kell.Taeyeon valamit akarhat.Szia.-ment el.

Zokogva hasaltam végig a fekete bőrkanapén.Ügyesen megbántottam a legjobb barátnőmet is, aki csak segíteni akart.Álomba sírtam magam....

...arra keltem fel, hogy valaki dörömböl az ajtón.Rápillantottam az órára, ami fél hatot mutatott.Elkéstem.A bejárathoz futottam, majd kinyitottam.

-Miért nem jöttél el?-sétált be a nappaliba Key.

-Én...én csak elaludtam.-csuklott el a hangom.Most már tartottam tőle.

-Hát persze...-nevetett kínosan.-Talán félsz tőlem, ezért nem jöttél el?Nem kaptad meg a virágot, az üzenetet?Vagy netalán annyira nem méltatsz, hogy találkozz velem?Ha?!-készült megütni, ám ekkor Tiff hangja süvített végig a szobán

-Kim KiBum, meg ne merd ütni, hallod?!-termett mellettem.

-Steph kérlek menj innen.-gyűltek könnyek a szemeimbe.-Nem szeretném, ha bajod esne.

-Mi?!-hökkent meg.

-Majd én elintézem.Kérlek, menj...-hunytam le a szemem.

-De hát...-próbálkozott.

-Kérlek!-könyörögtem neki.

-Nem hagylak itt vele.Az előbb majdnem megütött!Ha nem vagyok itt, meg is teszi!És te ezt csak úgy tűrnéd?-nézett mélyen a szemembe, mire én némán lehajtottam a fejem.-Már többször is megtörtént, igaz?...-kérdezte halkan.-Nem ez az első alkalom, hogy meg akar ütni.-vonta le a következtetést.

-Ha tényleg a legjobb barátnőm vagy, akkor most teljesíted a kérésem.Menj el.És ne szólj erről senkinek.-suttogtam.Féltem, hogy Key őt is bántani fogja.

-Hogy hagyhatnálak itt vele?!Nem!Pár hete még mosolyogva köszöntem volna el tőletek, és kétség nélkül ráhagytalak volna, de nem!Most már nem.Azóta sok dolog megváltozott, értsd meg, hogy féltelek!-próbált észhez téríteni a lány, de én csak lemondóan sóhajtottam.

-Rendben, Tiffany.Ha te nem mész, akkor mi megyünk.-kapta el a csuklóm KiBum, és a kijárat felé kezdett húzni...